Becsült olvasási idő: 7 perc
A DENSO egy alkatrész szimulációs folyamatát öt napról egy napra rövidítette. Ehhez a régóta használt Designcenter NX-et és Simcenter 3D-t kötötte össze úgy, hogy az egyszerűbb szilárdsági számításokat a tervezők maguk futtathassák, az elemzők által előre elkészített sablonokkal.
A DENSO árbevétel alapján a világ második legnagyobb autóipari beszállítója. 1949-ben a Toyota-csoport tagjaként indult, ma szinte minden nagy autógyártónak szállít. 2022-ben 45,1 milliárd dollár konszolidált nettó árbevételt ért el, és több mint 200 leányvállalata van szerte a világon.

Ahol elakadt a munka
A szimulációs csapatok mindig kisebbek voltak a tervezőcsapatoknál, ezért a tervezők gyakran vártak, mire valaki ellenőrizte a modelljüket. Egy számítás ma már órák alatt lefut, egy tervezési kör mégis napokig vagy hetekig tarthat. Az idő nagy része az egyeztetésre megy el: elemzési kérés, adatátadás a CAE-rendszerbe, kérdések és válaszok, a szimulációs modell felépítése, jelentés, végül tervmódosítás. Egy alkatrésznél ez többször is lezajlik, és a geometriát minden körben át kell vinni a CAD- és a CAE-formátum között.
Yuichi Kondo, a DENSO projektvezető-helyettese szerint „a CAE-nek hosszú az átfutási ideje a terméktervezésben, és a kommunikáció sok időt visz el”.
A DENSO ezért azt akarta elérni, hogy az alapszintű szimulációkat a tervezők maguk végezzék el, a fejlesztés korai szakaszában. Így az elemzőknek több idejük marad a bonyolultabb feladatokra. Ez főleg az alkatrésztervezésnél kézenfekvő, ahol a szimulációs lépések rutinszerűen ismétlődnek.
Egy modell, két környezet
Az NX és a Simcenter 3D közös platformon fut, így a geometria oda-vissza átjár a CAD- és a CAE-környezet között. A szimulációs modell a tervezési geometriához kötődik: ha a tervező módosít az alkatrészen, a szimulációs modell követi a változást. Már ez sok időt spórolt a DENSO-nak, mert korábban az adatkonverzió, a csapatok közötti egyeztetés és az iterációk dokumentálása is napokat vitt el.
A cég innen továbblépett, és felépítette az általa NX CAD és Simcenter 3D integrált folyamatnak nevezett munkamenetet. Az ötlet abból indul ki, hogy bizonyos alkatrésztípusoknál a szimuláció lépései mindig ugyanazok. Az elemzők ezeket a bevált modellezési és folyamatlépéseket sablonokba csomagolják, a tervezők pedig az NX-ben dolgozva használják őket.
Színkódolás és sablonok
A tervező ugyanúgy kezd, mint eddig: modellt épít az NX-ben. Egy új feladata van, a kritikus geometriai elemek színkódolása. Színt kap például egy keskeny lekerekítés, vagy az a felület, ahol a modellt rögzíteni fogják. Innen így halad a munka:
- A tervező alkalmazza az FEM-sablont, amely a színkódok alapján, a sablonba írt szabályok szerint elkészíti a végeselemes hálót.
- A szimulációs sablon szintén a színkódokból állítja be a peremfeltételeket és a szimulációs paramétereket.
- A tervező lefuttatja a számítást, és megnézi az eredményt.
- Ha kell, módosít a geometrián, például hogy csökkentse a feszültséget, majd újrafuttatja a sablonokat.
A második és minden további kör gyorsabb, mert a színkódolás már rajta van a modellen. A színkódok a modellezési előzmények (feature history) részei, így tervezés közben elrejthetők, a szimuláció előtt pedig visszakapcsolhatók. Kondo szerint ettől a tervezők könnyen megértik és újra felhasználják a színkódokat.
A színnel jelölt részek éppen azok, ahol korábban az elemzőnek kézzel kellett beállításokat módosítania a szimulációs modell felépítésekor. Minél több ilyen jelölés van egy modellen, annál több munkát vesz át a sablon. Kondo így fogalmaz: „Minél több a színbeállítás, annál nagyobb a megtakarítás munkaórában.”
Szerelvényen is bevált
Egy korai teszten a DENSO több mint 30 alkatrészből álló szerelvényen próbálta ki a módszert, lineáris statikus analízissel. Mivel minden alkatrésznek saját színkódolt elemei vannak, egy szerelvényben ezekből nagyon sok összegyűlik. A sablonok ennek ellenére a teljes szerelvényen pontosan beállították a hálót, a peremfeltételeket és a paramétereket, így a módszer nagy modellen is megtérül.
A DENSO becslése szerint az elemzésre fordított átlagos idő legfeljebb 80 százalékkal csökkent. Kevesebb lett a fájlküldözgetés és az osztályok közötti egyeztetés, ezzel együtt a hibalehetőség is. A tervezési problémák korábban kiderülnek, és még azelőtt javíthatók, hogy a projekt továbbhaladna.
A következő lépés: szimulációs adatok a Teamcenterben
A DENSO a tervezési adatokat Teamcenterben kezeli. A mestermodell eddig is ott volt, az elemzők viszont külön tárolórendszerben dolgoztak, így sem a szimulációban használt CAD-adatot, sem magát a szimulációs adatot nem követte senki. Kondo szerint ebből két gond lett. A CAD-adatok exportja és importja időt és munkát visz el, a CAD-változatokhoz tartozó adatokat pedig kézzel kell nyilvántartani. Ráadásul az adat az egyes elemzőknél van: ha cserélődik a csapat, az új kolléga nem találja a korábbi CAE-adatokat, és minden mérnöki változtatásnál újra kell építenie a szimulációs modellt.
Az új munkamenetben minden adatverziót, a szimulációs fájlokat és a hozzájuk tartozó sablonokat is a Teamcenterben tárolják. Így nem kell minden elemzésnél exportálni és importálni a CAD-adatot.
A Teamcenter JT formátumban is megjeleníti a modelleket, ehhez nem kell NX vagy Simcenter 3D. A JT-fájlok kicsik, néha az eredeti fájl ötvenedrészét teszik ki, így egy tervet azok is gyorsan átnézhetnek, akik nem dolgoznak napi szinten ezekkel a programokkal.
A DENSO most a többi telephelyen is bevezeti az integrált folyamatot és a Teamcenter-bővítést. Azt várja, hogy az első telephelyeken mért munkaóra-csökkenés és minőségjavulás ott is megismétlődik.







